DÉMÉTÉR,a föld termékenységének istennője, a mezőgazdaság védnöke
2015.01.21 08:38
Kronosz és Rheia második leánya, Hesztia, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz testvére, a gabona, a mezőgazdaság és a földművelés istennője, a tizenkét főisten egyike. Férje soha nem volt, azonban két fivérével Zeusszal és Poszeidónnal, valamint Iasziónnal is szerelembe vegyült. Zeusztól Perszephonét és Iakkhoszt, Poszeidóntól Areiónt és Deszpoinát, Iaszióntól pedig Plutoszt szülte. Mikor Zeusz megtudta, hogy Démétér Iasziónnal nászt ült féltékenységében villámmal sújtotta az istent. Csak Démétér kérésére engedte, hogy Iaszión tavasszal mindig visszatérhessen az Alvilágból. Legnagyobb szomorúságot azonban leánya Perszephóné okozott Démétérnek. Mikor Perszephóné Nüsza mezején virágot szedett társnőivel, Hádész az Alvilág királya elrabolta, hogy feleségévé tegye. Démétér csak leánya kiáltását hallotta, s keresésére indult, de hasztalan. Kilenc nap múltán találkozott Hekatéval, de ő is csak a lány segélykiáltását hallotta, de megmenteni nem tudta és a rabló kiléte felől sem tudott bizonyosat mondani. Együtt felkeresték Hélioszt, a mindentlátó napistent, akitől megtudták, hogy a lányt Hádész rabolta el. Démétér elkeseredésében távol maradt az Olümposztól mivel tudta, hogy Hádésznak Zeusz adott engedélyt a lányrabláshoz. A földet terméketlenné tette, így az nem hozott termést, a növények nem növekedtek, a magok nem csíráztak. Egyszer -vándorlása közben - Poszeidón kéjsóváran üldözni kezdte, de a bánatos Démétér kitért bátyja közeledése elől, és kancának álcázva magát egy ménesbe vegyülve próbált elrejtőzni. Poszeidónt azonban nem sikerült becsapnia, az isten csődörré változva meghágta Démétért (e lónászból származott a már említett Areión és Deszpoina) Bujdosása során Démétér eljutott Eleusziszba, ahol szolgálónak állt be a város királyához. Közben átka következtében az emberi fajt a kipusztulás veszélye fenyegette, ezért Zeusz íriszt küldte hozzá, hogy térjen vissza az Olümposzra, de ő hajthatatlan maradt. Majd több más istent és istennőt is elküldött Zeusz, hogy engeszteljék ki Démétért, de ő közömbösen irántuk kijelentette, hogy a föld mindaddig meddő marad, amíg Perszephónét viszont nem látja. Zeusznak nem volt más választása, Hermésszel üzent Hádésznak, hogy küldje vissza a lányt anyjához, Démétérnek pedig, hogy visszakapja a leányát, ha az nem evett a holtak eledeléből. Hádész kénytelen kelletlen útnak indította a lányt, ámde Aszkalaphosz árulkodni kezdett, hogy látta Perszephónét gránátalmamagot enni. Hádész elmosolyodott, hisz tudta: Perszephónénak vissza kell térni hozzá. Mikor megérkeztek Démétér kitörő örömmel fogadta a leányát, de amikor a gránátalmamagról hallott, nem akarta átka alól feloldozni a földet. Végül a dolog egyezséggel zárult: Perszephónénak az év kétharmad részét anyjával kell töltenie, mint a zöld vetések istennője, az év egyharmad részét pedig Hádésszal, mint az Alvilág királynője. ĺgy is történt: mikor beköszönt az ősz Perszephóné leszáll az Alvilágba, és Démétér visszavonja ajándékait a földtől, ez a tél. S mikor Perszephóné visszatér anyjához, a természet kivirul, beköszönt a tavasz, s eljön a gyümölcsöztető nyár is. Démétér szent növénye a búzavirág és a pipacs, szent állata a daru volt. Melléknevei: Bőkezű, Dúshajú, Zöldköntösű.
Kronosz és Rheia második leánya, Hesztia, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz testvére, a gabona, a mezőgazdaság és a földművelés istennője, a tizenkét főisten egyike. Férje soha nem volt, azonban két fivérével Zeusszal és Poszeidónnal, valamint Iasziónnal is szerelembe vegyült. Zeusztól Perszephonét és Iakkhoszt, Poszeidóntól Areiónt és Deszpoinát, Iaszióntól pedig Plutoszt szülte. Mikor Zeusz megtudta, hogy Démétér Iasziónnal nászt ült féltékenységében villámmal sújtotta az istent. Csak Démétér kérésére engedte, hogy Iaszión tavasszal mindig visszatérhessen az Alvilágból. Legnagyobb szomorúságot azonban leánya Perszephóné okozott Démétérnek. Mikor Perszephóné Nüsza mezején virágot szedett társnőivel, Hádész az Alvilág királya elrabolta, hogy feleségévé tegye. Démétér csak leánya kiáltását hallotta, s keresésére indult, de hasztalan. Kilenc nap múltán találkozott Hekatéval, de ő is csak a lány segélykiáltását hallotta, de megmenteni nem tudta és a rabló kiléte felől sem tudott bizonyosat mondani. Együtt felkeresték Hélioszt, a mindentlátó napistent, akitől megtudták, hogy a lányt Hádész rabolta el. Démétér elkeseredésében távol maradt az Olümposztól mivel tudta, hogy Hádésznak Zeusz adott engedélyt a lányrabláshoz. A földet terméketlenné tette, így az nem hozott termést, a növények nem növekedtek, a magok nem csíráztak. Egyszer -vándorlása közben - Poszeidón kéjsóváran üldözni kezdte, de a bánatos Démétér kitért bátyja közeledése elől, és kancának álcázva magát egy ménesbe vegyülve próbált elrejtőzni. Poszeidónt azonban nem sikerült becsapnia, az isten csődörré változva meghágta Démétért (e lónászból származott a már említett Areión és Deszpoina) Bujdosása során Démétér eljutott Eleusziszba, ahol szolgálónak állt be a város királyához. Közben átka következtében az emberi fajt a kipusztulás veszélye fenyegette, ezért Zeusz íriszt küldte hozzá, hogy térjen vissza az Olümposzra, de ő hajthatatlan maradt. Majd több más istent és istennőt is elküldött Zeusz, hogy engeszteljék ki Démétért, de ő közömbösen irántuk kijelentette, hogy a föld mindaddig meddő marad, amíg Perszephónét viszont nem látja. Zeusznak nem volt más választása, Hermésszel üzent Hádésznak, hogy küldje vissza a lányt anyjához, Démétérnek pedig, hogy visszakapja a leányát, ha az nem evett a holtak eledeléből. Hádész kénytelen kelletlen útnak indította a lányt, ámde Aszkalaphosz árulkodni kezdett, hogy látta Perszephónét gránátalmamagot enni. Hádész elmosolyodott, hisz tudta: Perszephónénak vissza kell térni hozzá. Mikor megérkeztek Démétér kitörő örömmel fogadta a leányát, de amikor a gránátalmamagról hallott, nem akarta átka alól feloldozni a földet. Végül a dolog egyezséggel zárult: Perszephónénak az év kétharmad részét anyjával kell töltenie, mint a zöld vetések istennője, az év egyharmad részét pedig Hádésszal, mint az Alvilág királynője. ĺgy is történt: mikor beköszönt az ősz Perszephóné leszáll az Alvilágba, és Démétér visszavonja ajándékait a földtől, ez a tél. S mikor Perszephóné visszatér anyjához, a természet kivirul, beköszönt a tavasz, s eljön a gyümölcsöztető nyár is. Démétér szent növénye a búzavirág és a pipacs, szent állata a daru volt. Melléknevei: Bőkezű, Dúshajú, Zöldköntösű.