PERSZEPHONÉ:z alvilág királynője, a halál és a tavaszi újjászületés istennője
2015.01.21 09:08
Zeusz és Démétér leánya, Iakkhosz testvére, Hádész felesége, a zöld vetések istennője és az Alvilág királynője. Fiatal korát Nüsza mezőin töltötte, társnői, az Ókeániszok körében. Az egyik virágszedés alkalmával Perszephóné egy szép nárciszt pillantott meg a távolban, s társnőit otthagyva a virágért szaladt, de mikor letépte, a föld megnyílt, a mélységből négy fekete ló által húzott szekerén Hádész bukkant fel és a lányt felnyalábolva visszabukott a föld alá. Társnői csak Perszephóné kétségbeesett sikolyát hallották, de nem látták hova tűnt. A sikoltásra a helyszínre siető Démétér sem találta leányát és kétségbeesésében hosszú bolyongásba kezdett, hogy megtalálja a. Kilenc nap múlva találkozott Hekatéval, de ő is csak a sikolyt hallotta, hogy ki rabolta el a lányt, azt nem tudta megmondani. Felajánlotta Démétérnek, hogy elkíséri Hélioszhoz, aki mindent lát, hátha ő tud segíteni. Héliosz csakugyan tudta a lányrabló kilétét és még azt is elárulta az istennőnek, hogy a rablás Zeusz tudtával történt. Démétér haragjában elhagyta az Olümposzt és az emberek közé költözött, mérgében meddővé tette a szántóföldeket és éhínség szakadt az emberekre. Zeusz különböző követségeket menesztett hozzá, de Démétér nem engedett, kijelentette, hogy addig nem sarjaszt termést, amíg Perszephónét viszont nem látja. A lány pedig ezalatt az Alvilágban csak egyre sírt anyja után, vissza akart térni hozzá és semmiféle ételt nem fogadott el Hádésztól, hisz jól tudta, ha már evett valamit az Alvilágban, többé nem térhet vissza a földre. Egyre jobban gyötörte az éhség és egy óvatlan pillanatban Hádész gyümölcsösében titokban megette egy gránátalma magját. Zeusz, hogy megszüntesse a halandókra szakadt éhínséget és kiengesztelje nővérét, elküldte Hermészt Hádészhoz, hogy engedje vissza Perszephónét az anyjához. Hádész kelletlenül ugyan, de visszaadta a lányt, ám ekkor Aszkalaphoz árulkodni kezdett, hogy látta Perszephónét gránátalmamagot enni. Hádész örült a hírnek, Perszephóné az övé kellett hogy maradjon, de azért elengedte Démétérhez. Démétér kitörő örömmel fogadta leányát, de amikor a magról hallott, nem akarta visszaengedni. Végül Zeusz oldotta meg a helyzetet, elrendelte, hogy Perszephóné mint a vetések istennője az év kétharmad részét anyjával töltse az Olümposzon és egyharmad részét pedig Hádész feleségeként az Alvilágban mint annak királynője. Perszephónénak nem születtek gyermekei Hádésztól, de nem tűrte, hogy az megcsalja. Megmentette férje elől Leuké és Minthé nimfát is. Az Alvilágban legszívesebben Hekaté közelében tartózkodott, hálából, mert az segített anyjának a keresésben. Perszephóné alakja oldotta az Alvilág komorságát, szigorúan kormányozta ugyan, de sokkal nagylelkűbb és szelídebb volt mint Hádész és sokszor tett kivételeket, pl. Dionüszosznak és Heraklésznak is.
Zeusz és Démétér leánya, Iakkhosz testvére, Hádész felesége, a zöld vetések istennője és az Alvilág királynője. Fiatal korát Nüsza mezőin töltötte, társnői, az Ókeániszok körében. Az egyik virágszedés alkalmával Perszephóné egy szép nárciszt pillantott meg a távolban, s társnőit otthagyva a virágért szaladt, de mikor letépte, a föld megnyílt, a mélységből négy fekete ló által húzott szekerén Hádész bukkant fel és a lányt felnyalábolva visszabukott a föld alá. Társnői csak Perszephóné kétségbeesett sikolyát hallották, de nem látták hova tűnt. A sikoltásra a helyszínre siető Démétér sem találta leányát és kétségbeesésében hosszú bolyongásba kezdett, hogy megtalálja a. Kilenc nap múlva találkozott Hekatéval, de ő is csak a sikolyt hallotta, hogy ki rabolta el a lányt, azt nem tudta megmondani. Felajánlotta Démétérnek, hogy elkíséri Hélioszhoz, aki mindent lát, hátha ő tud segíteni. Héliosz csakugyan tudta a lányrabló kilétét és még azt is elárulta az istennőnek, hogy a rablás Zeusz tudtával történt. Démétér haragjában elhagyta az Olümposzt és az emberek közé költözött, mérgében meddővé tette a szántóföldeket és éhínség szakadt az emberekre. Zeusz különböző követségeket menesztett hozzá, de Démétér nem engedett, kijelentette, hogy addig nem sarjaszt termést, amíg Perszephónét viszont nem látja. A lány pedig ezalatt az Alvilágban csak egyre sírt anyja után, vissza akart térni hozzá és semmiféle ételt nem fogadott el Hádésztól, hisz jól tudta, ha már evett valamit az Alvilágban, többé nem térhet vissza a földre. Egyre jobban gyötörte az éhség és egy óvatlan pillanatban Hádész gyümölcsösében titokban megette egy gránátalma magját. Zeusz, hogy megszüntesse a halandókra szakadt éhínséget és kiengesztelje nővérét, elküldte Hermészt Hádészhoz, hogy engedje vissza Perszephónét az anyjához. Hádész kelletlenül ugyan, de visszaadta a lányt, ám ekkor Aszkalaphoz árulkodni kezdett, hogy látta Perszephónét gránátalmamagot enni. Hádész örült a hírnek, Perszephóné az övé kellett hogy maradjon, de azért elengedte Démétérhez. Démétér kitörő örömmel fogadta leányát, de amikor a magról hallott, nem akarta visszaengedni. Végül Zeusz oldotta meg a helyzetet, elrendelte, hogy Perszephóné mint a vetések istennője az év kétharmad részét anyjával töltse az Olümposzon és egyharmad részét pedig Hádész feleségeként az Alvilágban mint annak királynője. Perszephónénak nem születtek gyermekei Hádésztól, de nem tűrte, hogy az megcsalja. Megmentette férje elől Leuké és Minthé nimfát is. Az Alvilágban legszívesebben Hekaté közelében tartózkodott, hálából, mert az segített anyjának a keresésben. Perszephóné alakja oldotta az Alvilág komorságát, szigorúan kormányozta ugyan, de sokkal nagylelkűbb és szelídebb volt mint Hádész és sokszor tett kivételeket, pl. Dionüszosznak és Heraklésznak is.